A vöröskereszt és a vörösfélhold világnapját május 8-án ünnepli a nemzeti társaságokat működtető 186 ország annak emlékére, hogy 1828-ban ezen a napon született a svájci Henri Dunant, a Nemzetközi Vöröskereszt alapítója.
A szervezet ügyvezető bizottsága 1948-ban döntött arról, hogy az alapító születésnapján ünnepeljék a vöröskereszt és a vörösfélhold világnapját.
Az előkelő családból származó Dunant Algériában alapított vállalkozásokat és 1859-ben III. Napóleon francia császár segítségét akarta kérni a gyarmati hatóságokkal kapcsolatos nehézségei ügyében, majd Olaszországba utazott, ahol az uralkodó piemonti szövetségeseivel Ausztria ellen viselt hadat.
Henri Dunant már az 1850-es években dúló krími háború idején felfigyelt a sebesültek szomorú sorsára.
A Vöröskereszt története 1859. június 24-én kezdődik a solferinoi véres csata napján.
Henri Dunant svájci patrícius családból származó jómódú bankár, aki üzleti ügyben átutazóban volt a városon, engedélyt kért és nyert a francia katonai parancsnokságtól, hogy megtekinthesse azt a városrészt, ahol a polgári lakosság legtöbbet szenvedhetett és a pusztító ágyútűz elől a templomban keresett menedéket.
Dunant éppen a templom elé ért, amikor a tömeg felfedezett néhány súlyosan sebesült osztrák foglyot, és a tépett, véres embereket ütlegelések és durva átkozódások közepette kitaszigálták az oltalmat adó falak közül.
Ekkor hangzott el az elhivatott Dunant száján először valami eddig ismeretlen, nemesen emberi mondás: „Sono fratelli.” Mind testvérek vagyunk! Ne tegyétek…
Az a pár szó, amelyet Dunant mondott, futótűzként terjedt el a táborban és a sokat szenvedett városban.
Az ütő karok leereszkedtek, mind a katonák, mind a polgárok meghökkenve nézték az idegent, aki segített és nyugodt, tiszta hangon osztogatta a parancsait.
Dunant pénzt adott kocsisának, aki elvágtatott és sebkötöző kellékekkel és gyógyszerekkel tért vissza a templomhoz.
Itt és így kezdte meg Henri Dunant a sebesültek és betegek elsősegélyben való részesítését, önkéntes jelentkezők támogatásával.
A solferinoi csata a század addig legvéresebb ütközete volt, közel negyvenezer a halottak száma.
A nép önként adott és segített, amennyire a körülményei engedték.
Mentőcsapatok alakultak, hordágyakat tákoltak össze, szalmazsákokat töltöttek meg, vizet melegítettek a felcserek részére, tépést készítettek a sebesülteknek.
A közös akarat segítőkészségének ereje csodákat tett.
Eddig nem volt szokás az ellenség fogoly és sebesült katonáit az emberszeretet, az emberiesség nevében ott, azonnal a tűzvonal közelében segítségnyújtásban részesíteni.
Tapasztalatait Solferino emlékei című könyvében összegezte, és elhatározta egy nemzetközi segélyszervezet felállítását.
Egy támogató baráti kör alakult k i Dunant körül. Dufour tábornok, T. Maunoir doktor, L. Appia doktor orvosok, G. Moynier, és Dunant alkotják az ötös bizottságot és ez az öt férfi valósította meg Dunant tervét, a VÖRÖSKERESZT-et.
Alig pattan életre a Vöröskereszt megvalósításának gondolata, a mexikói és amerikai polgárháború véres árnyai már kísértenek.
Amíg az Óceán innenső partján épülőben van a nagy mű, a túlsó parton egy tiszta lelkű amerikai nő, Clara Barton ugyanazért a célért állítja sorompóba egész lelkével és teljes energiájával az Amerikában felállítandó „Segítő Szerv”-et és megveti az alapját a később ott megszervezendő Vöröskeresztnek.
Clara Barton az amerikai polgárháborúban önkéntes sebesültsegítő osztagokat állít fel, segít, segíttet és sok tízezer ember életét menti meg…
Érdekes játéka a véletlennek, vagyis inkább a haladás szellemének, hogy amíg az öreg Európában egy férfi építi a nemes eszme alappilléreit, Amerikában egy nő — a nélkül, hogy tudnának egymásról — azonos célt szolgálnak.
Mégis nagy különbség van közöttük.
Dunant az egész világra kiterjedően, Clara Barton csak az Egyesült Államok háborújának a sebesültjeit és nyomorát istápolja.
Dunant kezdeményezésére magántársaság alakult Genfben, amely 1863. október 26-án nemzetközi konferenciát tartott a svájci városban.
Ez volt a nemzetközi vöröskereszt alkotmányozó konferenciája, amelyen Dunant 17 ország képviselője előtt komplex programot terjesztett elő.
Ez volt az első eset a világtörténelemben, hogy egy polgárember hivatal és hivatali megbízás nélkül megindított egy olyan politikai akciót, amely az egész világ népét, de főként Európa népét egyéni érdekkör feletti közös munkára hívta az egész emberiség szolgálatában.
A Dunant által megfogalmazott Genfi Egyezményt, amely szabályozta a háborús felek magatartását és szavatolta a segítséget nyújtók semlegességét, az egyes államok képviselői 1864. augusztus 22-én írták alá, majd az egyezményt ratifikálták az aláíró országok parlamentjei.
E dokumentum ma is a humanitárius jog alapja.
A megegyezés aláírásakor felmerült a védőjel kérdése a tábori kórházak, illetve orvosok és ápolók részére, akik már az ütközetben is segítséget nyújtanak a sebesülteknek.
Szinte magától adódódott a javaslat:
Svájc tiszteletére, a fordított svájci címert alkalmazták, így lett a Vöröskereszt világhírű jelvénye fehér alapon egyenlő szárú vörös kereszt.
1864-ben először jelennek meg a Vöröskereszt hivatalos megbízottai a dán-német háború harcterein.
Semleges idegenek, semleges, de aktív segítő eszmékkel és tettekkel.
Itt alkalmazták első ízben a vöröskeresztes karszalagot.
Az 1870-ben kitört francia-német háborúban a Vöröskereszt szervei már tökéletesen működtek.
De mégsem volt tökéletes az összhang, mert Moynier, a genfi bizottság vezetője, ragaszkodott ahhoz, hogy a Vöröskereszt az egészségügyi szolgálat jele, és csak a sebesültekkel és betegekkel törődjön.
A hadifoglyok és internáltak sorsával szemben közömbös maradt.
Dunant szerint — igyekezni kell enyhíteni az áldozatok háború okozta szenvedéseit.
A háború olyan elemi csapás, mint a földrengés vagy az éhínség.
A Vöröskeresztnek nem szabad technikai szervvé zsugorodnia soha.
Az idő Dunantnak adott igazat.
Dunant annyira elkötelezte magát eszméje mellett, hogy sem bankházával, sem üzleteivel nem törődött.
Megbukott és tönkrement.
Ideáljai valóra váltásáért feláldozta mindenét.
Dunant sorsa a nagyok sorsa: a heideni szegényház 12-es számú szobája 18 éven át volt otthona a világ legnemesebb intézményét életre hívó embernek.
Teljesen elzárkózva élt, amikor 1895-ben egy svájci újságíró, G. Bamberger bebocsátást kért és Dunant fogadta.
A cikk megjelenése óriási feltűnést kelt.
Az egész világ visszhangzott Dunant nevétől.
Szegényházban, szükségben él a Vöröskereszt megalapítója.
A világ lelkiismerete felébredt.
Távoli országok Vöröskereszt-egyletei tiszteletbeli tagjukká választották.
Az orosz cárnő életjáradékot utaltatott ki Dunantnak.
Aranyérmek, diplomák és kitüntetések halmozódtak a szegényház fehérre meszelt, egyszerű szobájának fapolcain.
Dunant 68-ik születésnapja társadalmi eseménnyé nőtt Svájcban.
XIIL Leó pápa dedikált arcképét küldte el, St. Gallenben Dunant-érmet vertek.
A Svájci Szövetségi Tanács Kormány-díjjal tüntette ki, a moszkvai nemzetközi kongresszus dísztagjának választotta.
Nincs száma az igaz megbecsülő tisztelet és szeretet megnyilatkozásának, ha későn is.
Az emberbarátból emberkerülővé lett Dunantnak jól esett a megbecsülés és megemlékezés számtalan jele.
De maradt megszokott magányában. Jól érezte magát emlékei között, a szegényház fehér szobájában.
1901-ben 73 éves korában, Dunant kapta meg az első Béke Nobel-díjat.
1904-ben kitört az orosz—japán, majd az olasz—török háború, majd 1914-ben az első világháború.
A Vöröskereszt alapításától az első világháború befejezéséig, minden vizsgát jelesen kiállt.
Dunant a Vöröskeresztnek ezt a világméretű erőpróbáját már nem érhette meg.
Heidenben 1910. október 30-án 82 éves korában csendesen elhunyt.

A Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold az a szervezet, amely tevékenységével azt bizonyítja, hogy “ember és ember össze tud fogni azért, hogy egy olyan világ jöjjön létre, ahol a szolidaritás nem egy szlogen, egy szó, vagy valamifajta hatalmi érdekekben használt fogalom, hanem a megfogható, kitapintható valóság.
A Vöröskereszt 7 fő alapelve: Emberiesség, Pártatlanság, Semlegesség, Függetlenség, Önkéntesség, Egység, Egyetemesség.
Feladatai:
– Természeti vagy más katasztrófahelyzetben segélycsapatokat működtet, segíti a menekülteket.
– Közreműködik eltűnt személyek felkutatásában, segíti hazatérésüket.
– Egészségneveléssel, házigondozó-szolgálat kialakításával, elsősegélynyújtás-oktatással hozzájárul az élet- és egészségvédelemhez.
– Háború esetén szerepet vállal a rászorulók mentésében, nyilvántartásában.
– Véradásszervezés

A Magyar Vöröskereszt 1881-ben jött létre.
Megalakulását a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága 1882. évben ismerte el.
A Magyar Vöröskereszt 1921-től tagja a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének.
A Magyar Vöröskereszt fő célkitűzései az élet, az egészség védelme, az emberi személyiség tiszteletben tartása, az emberi szenvedés, szociális gondok enyhítése, a betegségek megelőzése, a fegyveres konfliktusok, katasztrófák áldozatainak megsegítése, a Genfi Egyezményekből adódó feladatokban való közreműködés, a nemzetközi humanitárius jog, a Vöröskereszt alapelveinek terjesztése, a társadalmi szolidaritásra nevelés.

A világnap alkalmat ad arra, hogy köszönetet mondjunk azoknak, akik e nagy múltú, fontos és tiszteletre méltó szervezetek tagjai, önkéntesei.

forrás:
http://sulihalo.hu
wikipédia
http://mtva.hu
Mester Géza: Jean Henri Dunant, a Vöröskereszt megalapítója emlékére
voroskereszt.hu

 

Rézi